| Esetek, visszajelzések |
|
Tisztelt Érdeklődő,
ezt a rovatot azért indítottuk, mert a családállítás egy úttörő munka még napjainkban, kevesen ismerik jótékony hatását, és hogy milyen problémák esetén alkalmazható hatékonyan.
A leghitelesebb forrásból, a családállításon részt vett emberek visszajelzéseiből tájékozódhat itt a kedves Olvasó...
(minden visszajelzés az írója tudomásával és beleegyezésével került fel a honlapra, többnyire név változtatással.)
37.,
Kedves Ildikó!
Februárban jártam Nálad egy sok fiatal lány számára aktuális kérdés ügyében: párkapcsolat és ezzel kapcsolatos kilátástalanság érzése. Sok-sok kérdéssel a fejemben és nyitottsággal a szívemben érkeztem hozzád. A családállításon a témám az volt, hogy 35 évesen miért nem találom a páromat, miért kell olyan kapcsolatokba bonyolódnom, amelyek előbb vagy utóbb szakítással végződnek, és szinte minden esetben megcsalás miatti szenvedés lesz a kimenetele. Az állítás eremdényeképpen történt egy transzgenerációs oldás, egy elmondhatatlan energia-áramlás (életem egyik jelentős élményévé vált az a fél óra, amit megéltem akkor veletek), és kirajzolódott egyértelműen az állításból, hogy igenis lesz nekem is párom, megtalál a férfi, akit az állítás pillanatában már ismertem (beleült a székembe), csak ő a háttérben van még. Azért írok, hogy elmondhassam Neked, hogy áprilisban kilépett a háttérből ez a férfi (őt az állítás előtt 3 hónappal ismertem meg facebookon, de nem találkoztunk személyesen, csak néha-néha levelet váltottunk). Egy csodaként élem meg ezt a kapcsolatot : A szerelmet teljesen más dimenzióban élem meg vele, biztos határozott érzelmeink vannak egymás iránt, kölcsönös bizonyosság a másik iránti érzelmeinkről. Nincsenek kérdőjelek, nincs játszma, csak szerelem, hit a másik iránt. Szeretném megköszönni Neked, hogy akkor mikor Nálad jártam, elhitetted velem, hogy lehetek boldog, hogy visszakaphattam a jövőm iránti bizalmat. Karácsony előtt összeköltözünk, és a legnagyobb reményekkel indulunk a közös élet útján. Ezekkel a hírekkel zárom soraimat, és bíztatlak abban, ha bárki kételkedik a családállítás erejében és a benne rejlő lehetőségekben, add tovább az élményeimet Veled, és bátorítson minden (még) társtalan nőt, hogy ne adják fel! Egy képet még szeretnék Neked ajándékozni, illetve mellé tettem a családállításról a jegyzetemet, amit készítettél. Kitettem a falra is itthon az állítás után, hogy bátorítson, és most is ott van, hogy visszaemlékezhessek erre a családállításra mindig: ----------------- Sok szeretettel üdvözöllek: Kiss Évi 36.,
Szia Ildi, már meg szerettem volna írni Neked, hogy a cisztás állítás után 1 héttel voltam vizsgálaton, felszívódtak a ciszták! Mindent köszi! Puszi. K. Hamarosan jövök ismét!
35.,
Szia Ildikó :) !
Csak, h mesélni tudd a csoportokban, h mik vannak...
Nem hittem nagyon ebben a dologban, még ha éreztem is az energiák mozgását, de már hiszek, mert minden rendeződik.
Mama önállósodik... 2 hét alatt 1szer ivott csak!!! Az anyagi helyzete végre megoldhatónak látszik, fizuemelést is kapott. Nekem jött egy kedvező albérlet, kutyástul is mehetek.Alakul minden. Nagyon hálás vk. Hamarosan megyek újra, mert még más ügyben is besegített, de van rendeznivalóm bőven. Ez az alig 2 hét eredménye. :)
Köszönöm! Marika
34.,
Drága Ildi! Régóta terveztem már ezt a levelet. Eddig csak halogattam. Most érzem úgy, hogy itt az ideje annak, hogy így nagy nyilvánosság előtt is köszönetet mondjak Neked mindazért, amit kaptam Tőled.
Emlékszel? 2010 novemberében mint egy ázott kis veréb jelentem meg Nálad, hogy összeomlott az életem. Iszonyúan nehéz helyzetbe kerültem és segítség kellett, hogy kilábaljak belőle. Nálad menedékre találtam, nyugalomra, biztonságra, elfogadásra, bátorításra. Ott voltam egy 4 éves kisfiúval és egy 3 hónapos apró csecsemővel egy szerelmi háromszög kellős közepén, ami oda fejlődött, hogy a pici lányom alig töltötte be az első életévét, a másik oldalon is megszületett a baba. Azt hittem, belepusztulok, úgy éreztem, kirántották a lábam alól a talajt, nem láttam a kiutat. A Sors Téged sodort az utamba, nem véletlenül. Bár az első találkozáskor úgy mentem el Tőled, hogy "Mit akar ez a nő? Miről beszél?". De rendre mentem Hozzád vissza, mert tudat alatt tudtam, hogy Nálad megkapom azt, amire szükségem van. Az elején havonta mentem a családot felpakolva (kicsi fiam, pici lányom és anyu, aki addig, míg én Nálad voltam, sétálgatott a gyerekekkel a városban és a bevásárlóközpontban), két szoptatás közt ugrottam be Hozzád. Aztán ahogy cseperedett a kislányom, s már több időt kibírt nélkülem, már kéthetente és az utolsó évben pedig szinte hetente ott voltam. Egyetlen célom volt: a MEGBOCSÁJTÁS. Mindent ennek rendeltem alá, mert tudtam, hogy csak így tudok továbblépni. Rendbe akartam rakni az életem, más alapokra helyezni, megtalálni a helyem a családban, s megoldani a problémáimat, hogy azt ne adjam tovább a gyermekeimnek.
Nagyon szerettem menni Hozzád. Volt sok sírás, nevetés, szembesülés. Jó volt a légkör, szerettem mindenkit, akivel ott találkoztam. Voltak olyanok, akik ha megláttak engem reggel, már tudták, hogy itt nagy bőgések lesznek. Mindig élveztem, még ha nagyon nehéz témákat is feszegettünk, oldottunk. 5 évet töltöttem el Nálad, rendületlenül vittem a témáimat, figyeltem önmagam. Legalább 100 állításom volt, s ezerben vettem részt mint segítő. Mindig azt hangoztattam, hogy ez nekem nemcsak az életem rendberakásáról szól, hanem tanulok is. Emlékszel, mindig egyetemnek neveztem? Te voltál az, aki biztattál, hogy kezdjem el én is a segítői foglalkozást, ne féljek. S ma már tudom, hogy talán minden ezért is történt. Nemcsak az életem raktam rendbe Nálad, hanem olyan tudást is kaptam, amelyet ma már a klienseimmel való foglalkozásokon is alkalmazok.
A hozzáállásod, a professzionalitásod, az alázatod, a szakmai tudásod, az elkötelezettséged, a rálátásod a dolgokra, a tapasztalatod volt az, amit csodáltam. Elfogadtál, megtartottál, biztattál, segítettél és ha kellett, akkor szembesítettél is. Mindezt szeretettel, előítéletektől mentesen. Úgy éreztem, különleges helyem van Nálad. Bevallom, Neked is nálam.
Köszönöm, Ildi, hogy voltál nekem! Mikor utoljára mentem Hozzád, még nem tudtam úgy megköszönni, mert benne voltam a sűrűjében, bár köszöntem én mindig, de úgy egészében nem. Tudod, ahogy az állítások is érnek be. Ez is olyan... Idő kellett, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek. Most érzem azt, hogy elengedtem a kezed, mert egészen mostanáig még itt voltál velem. S egy más minőségben itt is leszel... Mindig... Nagyon szeretlek, Ildi!
Nemes Aranka - vagy ahogy Nálad ismert mindenki: Aranci Dunaszerdahely, 2017. május 6. 33.,
Szia Ildi,ezt az emailt most ugy erzem muszaj megirnom Neked! Ma este abszolváltam egy saját beszélgetőestet a pánikrol,szorongásrol..egy baratnommel egyutt almodtuk meg és kiviteleztuk ezt!Dunaszerdahelyen,egy romantikus kavezoban..amolyan workshop féle! 2 orat beszeltunk a sajat panikstorynkrol,a terapias utunkrol,a személyisegfejlodesrol,én a csaladallitasos elmenyeimrol! 50-60 ember elott!!!Hihetetlen élmény volt!Mindenki csak gratulalt a batorsagunkhoz,h felvallaljuk onmagunkat,a nyiltsaghoz,oszinteseghez,a kezdemenyezeshez,h igenis beszélni kell a mentalis zavarokrol es egeszsegrol! Ildi! Ugy erzem ma megint oriasi lepest tettem onmagam felé,megint sikerult legyoznom egy démonomat,a napokban szembesultem bizonyos személyisegjegyeimmel,amikkel még jocskan dolgom van..igazad van,kellenek az éles helyzetek,es a komfortzonabol valo kilepes,mert enelkul nem leszek soha tobb!Sokmindent tudatositottam ezen workshop kapcsán!! Koszonom Neked,h a segitsegeddel itt tartok!Koszonom,h jó bába modjara aszisztalsz az uj identitasaim megszületesenel,hogy elfogulatlanul vezetsz az uton,hogy bátoritasz,mikor elbizonytalanodom,h seggbe rugsz,mikor meginog a hitem..és még annyi mindent koszonok!!De amugy is hosszu ez az email már..alig várom,h meseljek,10-én talizunk! Jo nagy adag hála van a szivemben a sors es a Fonok felé,h kaptam egy élethelyzetet ,amely rarugdosott erre az utra..Ildi,nagyon szeretlek!Pusziii Rita.
---
mutatja azt a munkahipotézisemet, h nem probléma orientáltan, hanemRita, bármit variálva, feltehetném-e a honlapomra a leveledet, mert ez ékesen személyiség orientáltan érdemes... Ha nem szeretnéd,semmi gond természetesen... Ildi:) -----
természetesen felteheted,nekem megtiszteltetés,nincs gondom abszolut a nyilvános felvállalással..Én hangsulyoztam azt is az előadásomon,h 2015-ben abszolut nem a panikbetegség kapcsán kerestünk-kerestelek fel téged,és mivel kialakult hamar a bizalmi kapcsolat,ez adta meg a löketet ahhoz,h egyéni terápiában maradtam és a probléma tengelye áthelyeződhetett a személyiségfejlesztés tengelyére..Ildi,abszolut kezd beépulni,amiket két éve hallgatok,tanulok Toled,és elhiszem,h igenis kellenek az éles helyzetek,amikor szembesulok azokkal a személyiségjegyeimmel,amiket egy könyv olvasása közben max.csak tudatosítok,felfogom,de nem üt be olyan nyílegyenesen a mellkasomba,mint mikor megélem és éles helyzetben kell annyira kordában tartani őket/ akár/,hogy ne zavarjanak be..stb..stb..juuuj..ugy várom,h beszéljunk.....Hiszem és vallom azt,hogy az önismereten és a személyiségfejlodésen van a hangsuly....és az a kurva/bocsi/ belső biztonság,amirol állandoan papolsz..a legnagyobb euforiát okozo felismerés számomra,mikor ha vmit megcsinálok,és bekattan,h ez is a belso biztonság,az önbecsülés megerősodésének a jele..
Jesszusom,többet nem írok,mert lecsapsz..PUszii... 32.,
Szia Ildi!
Tegnap voltam nálad családállításon azzal a problémámmal, hogy a férfiak nem tudnak elköteleződni mellettem és a kislányom apja ráadásul még nem is foglalkozik a gyerekével.Hogy gyászt élek meg nagyon jó volt, hogy kiderítettük. :) Már most sokkal másképp látom a világot, szerintem ez az állapot már nem is fog olyan sokáig tartani. :)
Beszéltük, hogy a családban volt anyai ágon egy nő aki egyedül nevelte a gyerekét.
Anyut megkérdeztem és az én nagypapám lánytestvére volt ő. Mikor terhes volt, a férjére rádőlt egy fa és meghalt. Ő az, aki aztán élete végéig gyászolt. Egyedülálló anyaként élete végéig társ nélkül maradt. Lídiának hívták és kislánya született.
Az én keresztnevem Dóra Lilla és a kislányom Lilla. Ma van Lilla névnap és olvasom az újságban, hogy a Lilla név a Lídia névből ered. Ez azért elgondolkoztató. :)
Fura még, hogy a mai napon felhívott a kislányom apja, hogy bevenne az új vállalkozásába. A volt párom pedig akivel hónap elején szakítottunk tegnap délután érdeklődött, hogy hogy vagyunk..
Kíváncsian várom az élet további fejleményeit.. :)
Nagyon szuper volt a tegnap! :)
Üdv;
Dóri31.,
Szia Ildikó!
Először is szeretném megköszönni a szerdai napot!!!!!
Kérdeztél a felmenőimmel kapcsolatban ?zabi gyerekről? vagy valami hasonló eltitkolt, szégyellt gyerekről?
Az unokatesómat kérdeztem, hátha tud vagy hallott vami furi dolgot a családunkban (anyai ágon). Hát igen! Tudott!
A nagymamámat (az anyukám édesanyját) szülte meg annak idején az édesanyja leányfejjel. Persze az apa nem vállalta? Majd később férjhez ment egy másik férfihez, de gondolom abban az időben ez nem volt igazán erkölcsös. Abból a házasságból később született egy fiú is, de ő 12 évesen meghalt?
+ érdekesség, hogy az anyukám testvére (a Lujzi mondta, hogy Ő nagynéni és egy nagy picsa? - ha emlékszel?) is teherbe esett lányként, de az ő gyermekét elvetette a nagymamám, arra hivatkozva, hogy a csípőficama miatt a terhességet végig kellett volna feküdnie, amit a család nem vállalt. Soha nem lett gyermeke többet. Az apa ott sem vállalta, a család mindig kurvaként nézett rá!
Hát kb. ennyi!
Puszi: Adrienn
30.,
Szia Ildi!
A héten szombaton voltam Nálad családállításon munkahelyi
> problémával. Mint ahogy már múltkor, most is visszatértünk az
> Apa-tekintélyszemély körüli problémára. > Már az állításon is eszembe jutott Bálint története kapcsán, hogy apu > apjának az öccse szintén felakasztotta magát. De valahogy nem tudtam > összekapcsolni a szombati állításon hallott történetekkel. Aztán ma > reggel eszembe jutott, hogy Ferenc az apai tekintély ellen > tiltakozva akasztotta fel magát 22 évesen, amikor nem engedte az apja, > vagyis a dédapám, hogy elvegye azt a lányt, akit szeret. Mindezt > nemrég tudtam meg. > A tekintélyszemélyekkel kapcsolatban mindig komoly problémáim voltak, > kezdve az óvodától a munkahelyig persze nem tudatosan. Sokszor > egyszerű félreértésekből/félrehallásokból vagy semmiségekből tört ki > botrány, amit nagyon nehezen viseltem, mert nem értettem, hogy mi > miért történik. Sosem akartam rosszat, de valahogy mindig nagyon > megalázó helyzetekbe kerültem . De nem csak nekem voltak ilyen ügyeim, > hanem ahogy visszaemlékszem Apámnak is. És most ugyanez folytatódik >apai ágon egy rokon kislánnyal az iskolában. > Csak annyi lenne a kérdésem, hogy szerinted jól látom a dolgot, vagy > csak belemagyarázom, hogy mindezeknek a gyökere Ferenc története > lehet? Mindenesetre jót sírtam, amikor beugrott ma reggel a sztorija. > Üdvözlettel:
Zsuzsi
29.,
Kedves Ildi!
Szeretném megköszönni Neked a segítséget.
Anditól már biztos tudod a dolgot, azért megírom.
Nov. 12-én szombaton mentem hozzád sos-ben családállításra válás-gyermekelhelyezési per ügyében. Ott egyértelműen kirajzolódott, hogy ügyvédet kell váltanom, Te pedig ........-t javasoltad. Utána hétfőn felhívtam őt, másnap kedden beszéltem vele és napra pontosan egy hétre rá sikerült a gyermek apjával megegyeznünk. Ez volt most kedden, ma pedig a bíróságon kimondták a válást és ami a lényeg, hogy kizárólagos szülői felügyeletben sikerült megegyezni. Persze kellett máshol engednem, de összességében úgy gondolom, hogy még így is a legjobban alakult minden. Az ügyvéd a lehető legjobb választás volt.
Hihetetlen számomra az egész, még fel sem fogtam teljesen. Hozzáteszem a módszerben eddig sem kételkedtem, de mégis....
Még egyszer köszönök mindent!
Ha esetleg a nov. 12.-i családállításon résztvevő Dórival találkozol (neki is peres ügye van a volt férjével), említsd meg neki légyszí biztatásként az esetemet. Remélem, hogy hasonlóan jól alakul az ő ügye is.
Üdvözlettel:
Mariann
28.,
Kedves Ildi! Eddig babonából nem mertem megírni a múlt szombati állítást. 27.,
Drága Ildim! Tavaly november 25-én voltam Nálad először. Emlékszem, nagyon félve jöttem, nem tudtam pontosan mi minden vár rám, mi is az a családállítás. Korán érkeztem, nem akartam elkésni. Elsőként voltam a teremben, így volt egy kis időnk pár szót váltani. Tudom, hogy nagyon el akartam mondani a problémáimat, de leállítottál. Nem akartad tudni, mondván, majd a mező megmutatja. Bevallom, akkor kissé elbizonytalanodtam, ha nem is akarsz rólam semmit tudni, akkor hogyan fogsz Te nekem segíteni. Ennek ellenére, én azért a 3 mondatot jócskán kibővítettem, magamat teljesen lemondva. Nagyon emlékszem a reakciódra, amikor szigorúan válaszoltál, próbálva meggyőzni az ellenkezőjéről. Ezután sorban érkeztek az emberkék, majd elkezdődött a várva várt családállítás. Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy történik valami. Fura volt. A saját állításomat tudom, hogy Te is megjegyezted. Igaz, hogy megoldásra akkor nem jutottunk, viszont elkezdődött valami. Egy hatalmas lavina. Jöttek az egyéni találkozók, és karácsony előtt pár nappal lelöktél a MÉLYBE. Szándékosan írtam nagy betűkkel, mert az amit előtte hittem mélynek, az az életérzés valahol a víz peremén lebegett a későbbihez képes...Haragudtam az egész világra, magamra, az összes hozzám közel álló emberre. Borzalmas volt. De szépen lassan beláttam, hogy a haragommal nem sokra megyek, ami volt, vissza nem tudom csinálni, viszont el kellett fogadnom, hogy a dolgok, amik történtek, azok valamilyen szinten segítettek az életemben. Januárban folytattuk, februárban apu kérésére abszolváltam az agykontroll tanfolyamot. Utána ismét visszatértem a Hellingerhez, majd különbőző periódusokban látogattalak meg. A tavalyi első löketek meghozták a várt gyümölcsöt már januárban. Munkahelyváltás, otthagytam az egyetemet,amit nem is szerettem. Sikerült elfogadtatnom a szüleimmel, hogy nekem igenis elég az egy diploma, nem kell másik. Az agykontroll után jött az a hullám, hogy kell még valami, csak még nem tudtam mi az a valami. Nem sokkal később jött az ihlet, hogy elvégezzek valamilyen sporttal kapcsolatos iskolát. Időközben beiratkoztam, majd teltek a hónapok, közben folymatosan jártam Hozzád kisebb-nagyobb megszakításokkal. Azt hiszem, hogy kb. fél évvel az első találkozónk után volt velem anyukám, akinek büszkén mesélted el, hogy micsoda nagy változáson mentem keresztül ilyen rövidke idő alatt, és, hogy ez hatalmas sikernek számít. Nagyon jó érzés volt ezt számomra, leírhatatlan boldogságot okoztál vele. Miután sok problémát megoldottunk a mező segítségével, utána már leginkább a személyiségem fejlődése érdekében jöttem a csoportokba. Közben befejeződött a sporttanfolyam, elvégeztem még 2 másik képzést is, majd eljutottam az ultra agykontrollra is október végén. Az utóbbi hónapokban nem túl sokszor sikerült szabaddá tennem a szerdáimat, de ma itt vagyok. Majdnem kerek 1 év telt el az első állításom óta. Éreztem, hogy itt a helyem. Ez az elmúlt év, egy fergeteges történet számomra, sok-sok 180°-kal, amik már szép spirált képeznek, természetesen felfelé. Azt hiszem, hogy büszke lehetek arra, hogy egy önbizalomhiányos, önértékelészavaros, még sajnos az öngyilkosságot is megfontoló csajból mára egy talpraesett aerobic edző, és pár hónap múlva boldog anyuka leszek. Nem kis dolgokat vittem véghez, Te és a mező segítségével, s mindezt az agykontrollal ötvözve. Elsősorban megmentettük az életemet, a párkapcsolatomat, és hamarosan egy csöppségnek adok majd életet. Hálás vagyok Neked minden egyes percért, köszönöm, hogy tavaly szinte parancsba adtad, hogy azonnal térjek át arról az útról, amit akkor jártam, hogy levetted a rózsaszín szemüvegeket, és ezáltal megmutattad azt az utat, hogyan is tudom elfogadni magamat, és a körülettem lévő világot. Példaképként tekintek Rád. Most már tudom, mi az, amit szeretnék csinálni. Úgy gondolom, a jövőben méltó leszek majd én is arra, hogy kellő ismeretek megszerzése után, segíteni tudjak a hasonlóan ,,útvesztett,, embertársaimon. Számomra minden egyes találkozás egy új fejezet, új lecke, amit megtanítasz, és nagyon remélem, hogy még sokáig tanulhatok Tőled. Köszönettel, szeretettel és öleléssel - Zsuzsi 26.,
Családállítás: Május 21. Kata-Dávid + 1 személy, szerelmi háromszög:
Sikerült kiderítenem mi történt az Amerikába költözött ükpapával, hát a sztori dúrvább mint gondoltam volna és gondoltam megosztom veled.
Szóval a kedves ükpapi szerelmi háromszögben élt 2 nővel , majd az üknagyim terhes lett tőle. Mivel az ükpapi tiszt volt , ezért már a rangja is kötelezte a "becsülethez" és elvette feleségül az üknagyit, miközben a másik nőt szerette. A második nő, hívjuk Margitnak,kivándorolt Amerikába és hozzáment egy gazdag nemeshez. Közben ükpapi és Margit még mindig szerelmesek voltak egymásba, tartották a kapcsolatot, de ettől függetlenük ükpapi még 5 gyermeket fogantatott az üknagyival, akik közül a dédipapám volt MAJDNEM az utolsó. A majdnem szó azért kerül bele a történetbe,mivel az üknagyim közben meghalt és terhesen temették el. Amikor engedték le a koporsót, egy nagy koppanást hallottak az összegyűltek, valszólínűleg a koporsóban megszülte a gyermeket. Az,hogy a baba élve vagy halva született már nem tudhatjuk meg, de elég morbid a történet. Ezek után Margit és ükpapi szerelme folytatódott. Margit kihozatta a hugát magához cselédnek Amerikába, majd az ükpapimat is, színlelve,hogy a hugica szerelme, holott Margit és ükpapi viszonya a háttérben sokáig tartott. Ükpapi persze Amerikában is "vetette magjait" és sikerült 7 gyermeket nemzenie és az itthon maradt 5 gyerekkel nem törődött. A dédipapám családjában aztán folytatódott a hármas játék, szinte mindegyik női testvér csalta a férjét, sőt az egyik testvérnek a saját húga férjétől született gyermeke. Szintén a nagypapám testérének családjában jelen volt a szerelmi hármas és ezen az ágon az unokahúgomat 7 hónapos terhesen csalta a férje.
Hát a történet elég sokkoló ,ezek után én már nem csodálkozom semmin. Megfogadtam a tanácsod és az üknagyival "elbeszélgettem" valamint a folyamatosan kapcsolatban elkövetett hibáimat tudatosítom és próbálom fellülírni magamban.
25.,
Először is szeretném még egyszer megköszönni a tegnapi napot, szuper volt!
És szeretném megosztani Veled az "eredményét" is :-)
Fülzúgásra állítottam:
Ugye nálam az állítás azt mutatta, hogy az anyai dédapám szerepébe "kerültem" (a Pali játszott engem, aztán ő lett kiválasztva a dédapámnak is). Nem értettem hazafelé jövet, hogy mi a fene köthet össze, ami most fülzúgásként figyelmeztet. Így ma megkérdeztem anyámat, mit tud az ő apja és nagyapja közti dolgokról..
hmmm, no itt dobtam egy hátast :-)
Ugyanis UGYANAZ a feszültség volt köztük, amivel én az elmúlt időszakban "foglalkozom", de nem került megoldásra... és ez pedig a párkapcsolati fel nem vállalás..
Anyámat az apja nem vállalta fel (ahogy később engem sem) a családjában, mert bal kézről jött az anyám. Emiatt haragudott rá az ő apja (dédapám), aki nagyon boldog volt, hogy végre lány került a családba. Nem is láthatta soha anyámat.
Anyám élete is pont ilyen volt. Apámat kivéve, akivel házasságban volt, SENKIT nem vállalt fel, mindenkivel sutyiban találkozott. Anyámat sem vállalta fel más pasi.
Hmmm..és én is így élem az elmúlt 6 évben a kapcsolataimat.. sutyiban, rejtve, titokban... pedig mindkét oldalról tiszta a történet (vagyis nem harmadikként).
Ez mutatkozott meg szerintem, az erre való figyelmeztetés....
Illetve a cigiről való leszokás (nem is beszélve arról, hogy amikor a pasimmal vagyok, nem hiányzik a cigi..a cigi is természetesen egy hiányt mutat..), ugyanis a dédi a cigi miatt halt meg.
Szóval, fantasztikus ez a családi energetikai rendszer..
Köszönöm még egyszer a segítségedet! Eszter
24.,...a most következő kliensem az egyik csop. után olyan találóan, meghatóan fogalmazta meg az érzéseit, megkértem, hogy írja le pár mondatban, íme:
Szia Ildikó, íme a házi feladatom!
Családállitason részt venni egyrészt nagyon fájdalmas, mert az ember a problémájával megy oda, fájdalmakkal szembesül, másrészről pedig annyira körülveszi a közeg óvó szeretete, mintha egy dunyhába süppedne bele. Fáj, de fenntart, felemel. Aztán már nem is félsz fájni... Bogi
23.,
Szia Ildikó,
1. Este anyám és nagyanyám összevesztek mint az állat, mire anyám szinte sírva ordította, hogy hát nem érted meg, hogy 12 éves korom óta mosok, főzök , takarítok és torkig vagyok vele, utálom:))) ( mikor elhangzott, hogy nekem ezek nem szívből jönnek, akkor azt nem vettem magamra, tudtam, hogy nem így van, bár a minta arra predesztinálna:). hosszú beszélgetés volt , szinte még soha nem is beszélgettünk ennyi ideig és egyáltalán nem zavart , hogy én másképp látom az életet mint ők, nem szégyelltem és nem is akartam őket "megváltani"... 2. A bal kezemen a középső ujjam begyulladt, szinte alig bírom azóta mozdítani, hogy elindultam tőled:) 3. Anita (mint én) mondta, hogy unatkozott és hogy nem is érdekelte a dolog...tényleg unom már, hogy mindig kreálok magamnak valamit:) 4. Annak örültem leginkább, hogy az állítás eredménye nem volt meglepő számomra, inkább egy igazolás, hogy jól tudtam a dolgokat...és ha meg tudom, akkor meg már mozduljak (lábfájás)...a legnagyobb ajándék szerintem az volt, hogy Arancit, mint nőiességet ölelve tényleg nőnek éreztem magam, illetve a részemmé vált a nőiesség az ölelés alatt, annyira jó élmény volt. 5. Az egész nap olyan volt, mint az életem zanzásítva...a valóságban is történnek ilyen csodabeszólások, csodajelzések és valóban úgy van ahogy mondjátok, hogy az állítás nem egy napra szól, hanem elindulsz valamerre, megtanulod látni magadat és a szituációt kívülről, megtanulod olvasni a jeleket...olyasmi, mint mikor a tanulóvezető a rutinpályán gyakorol és aztán kimegy a forgalomba:) 6. pénz is voltam egyszer és rá voltam ragadva az állítóra...nekem is van dolgom ezzel az anyagi kérdéssel 7. voltam egyszer egy halott édesanya, mikor semmi mást nem éreztem csak nyugalmat és lelki békét...nem tudtam hogy ki vagyok , de utólag jó hogy megtudtam, ugyanis félek a haláltól...de így már attól sem kell:))) szuper nap volt, biztosan megyek majd még...már csak valahogy a férjem jobbik eszének kéne üzennem, hogy jöjjön ő is....dehát ő okos és mindent tud:))) Heni 22.,
Szia Ildi!
Tavaly ősszel voltam nálad családállításon. Csak szerettem volna visszajelezni, h most jött meg a hatása. :-)
Sok puszi!
Veronika
21.,
Kedves Ildikó!
Szeretném megköszönni a tegnapi családállítást, mindazt amit kaptam tőletek. Ahogy írtam is korábban a februári családállítás fenekestül forgatta fel az életemet, és legkevésbé az történt mint amire számítottam. Az elmúlt fél évben elképesztő változásokon mentem keresztül, hihetetlenül sokat tanultam, rengeteg felismerés kíséri az életemet azóta, melyek - most már látom - nem történhettek volna meg ha párkapcsolatban maradok. Újra kellett építenem, kell építenem nem csak az egzisztenciámat, hanem a belső világomat, lelkemet is. Rendbe kell tennem a múltamat, a szülői kapcsolataimat is, meg kell köszönnöm a szüleimnek mindazt amit tőlük kaptam, a legnagyobb ajándékot, az életemet. Ez azt hiszem a következő lépcső lesz majd.
A tegnapi állításról ugyanazt tudom elmondani, mégpedig, hogy az állítás után legkevésbé az történt mint amire számítottam. Ma délelőtt derült ki, hogy nem a feleségemtől búcsúztam tegnap, hanem attól a segítőmtől aki szinte a költözésem óta mellettem állt. Tegnap egész este azon gondolkodtam amit kérdeztél, mégpedig, hogy van-e párkapcsolatom? Amire azt válaszoltam, hogy nem, párkapcsolatom nincs, hanem segítőm van. Mitől nevezzük két ember kapcsolódását párkapcsolatnak? Valójában ha lehet így nevezni, hogy tudatalatt, a köztünk kialakult kapcsolat mély kötelékké változott. Mára fel kellett ismernem, hogy az a gyász amit szerettem volna segíteni tegnap meg sem indulhatott, nincs is még. Azt hiszem, hogy nem a Melindát, a feleségemet gyászoltam tegnap, hanem a Krisztinát, a lezárási és a gyászolási és válási folyamatot, mely a felségemhez köt már egyedül kell végigcsinálnom, csak egyedül tudom végigcsinálni, mindazzal a sok jóval a puttonyomban (itt jó értelemben gondolom) melyet útravalónak csomagolt. Elgyászoltam magamat is, aki voltam korábban, hogy megszülethessen valami új.
Kriszta rengeteget segített, abban, hogy függetlenül attól amit tettem vagy nem tettem felismerjem, hogy nem vagyok rossz ember, hanem csak egy ember, aki hibázhat, aki lehet esetlen, akinek meg kell tanulni az életben mindent, végig kell menni minden egyes folyamaton, legyen az házasság, gyermeknevelés, vagy a férfivá érés folyamata. Segített abban, hogy értékeljem önmagam, felkészített arra, hogy mindig legyek önmagam, mindig álljak ki önmagamért, ha bántanak vagy megsértenek akkor azt csak addig tűrjem amíg nem válik fájdalmassá, hogyha hibázok akkor megbocsájtanak, ha pedig mégsem akkor úgy tűnik nem voltam elég fontos, ami nem az én hibám, senkié sem, és hogy értékes vagyok, ahogy az idézet is van a honlapodon "a világmindenség történetének megismételhetetlen, soha nem volt, soha nem lesz csodája." Kriszta Pali tanítványa volt. Hosszú hosszú évekig kísérte és szervezte a csoportjait.
Tudattalanul is felkészített arra, hogy a válás és a gyász folyamata mindazokkal a felismerésekkel, erővel, önértékeléssel végbe tudjon menni, melyek a csomagomba kerültek, és amelyek mindig is ott voltak csak nem tudtam még, hogy mire valók. Segített a legfontosabb dologban, hogy férfivá érhessek, megszülethessek, felismerjem a bennem lévő erőt, lássam magamban a szépet és azt a végtelen szeretetet ami mélyen bennem lakozik.
Tegnap, de még ma reggel sem tudtam, hogy mi ma búcsúzni fogunk, hogy a családállítás erről szólt, erről a folyamatról. Ma délelőtt mindketten megéreztük, ha lehet így fogalmazni a Mezőt, lelkünk tudta anélkül, hogy megbeszéltük volna, hogy most egy darabig különválnak az útjaink, nagyon mélyen belülről sírtunk, lecsupaszítva, a lélek meztelenségében. Sokat sírtam, nagyon sokat. Krisztától kaptam valamit, valami nagyon fontosat, melyet még senkitől sem, amit azért merek leírni neked, mert tudom, hogy Te értékesnek tartod. Kriszta MEGÁLDOTT és útra bocsájtott, hogy valóban lezárjak és átéljek valami szintén nagyon fontosat, mely szükséges ahhoz, hogy később teljes lélekkel, egész emberként tudjak felépíteni valami újat.
Kedves Ildikó!
Muszáj volt megosztanom veled mindezeket, mert úgy érzem, hogy valamit észleltél, és szerettem volna, hogy tudd mi történt ma pontosan, hogy össze tudd rakni a történetemet. A kérésem, vagy amiért elmentem családállításra az tényleg őszinte volt.
Szeretném elmondani neked, hogy amit ma átéltem, az semmivel össze nem hasonlítható, elmesélni sem lehet, ha van katarzis akkor annak lehet nevezni, ma adott pillanatban a lelkem kimászott...találkoztam valakivel akivel eddig még nem...sírtam úgy ahogy még életemben soha...és annyit amennyit életemben összesen...bátor voltam, hihetetlenül és elképesztően bátor...
Köszönöm neked!
Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon köszönöm.
Nagy-nagy-nagy szeretettel:
Matyi
20.,
Hellóóó!
Először is meg szeretném köszönni, annyira más lett az életem mióta megismertelek és résztvettem családállításon, imádok minden érzést, pillanatot....és magam is.... eddig önbecsülésem,önbizalmam sem volt,és most szeretek emberekkel találkozni,és szeretem ahogy a szemembe nézve követnek a figyelmükkel,és kívül nem változtam,de a szemem már ragyog...és észreveszik körülöttem,anya is mondja,hogy rengeteget változtam..a legutóbbi alkalom után csütörtökön,már nem hadartam annyira,jobban artikulálok,és most már,ha beleképzelem magam egy leendő szituációba,nem hadarva beszélek,és zavaromba lesütött szemekkel,hanem boldogan mosolyogva...szombaton voltunk hármasban fürödni a balcsin,és nagyon sokat beszélgettünk férjemmel arról,hogy mik zajlanak egy-egy napon Nálad,és érezte is rajtam hogy megerősödtem,egyszerűen mondtam is neki,hogy szeretem magam,és erősnek,mindenre képesnek érzem magam,eddig azt hittem csak úgy létezem,ha valakitől függök,de rá kellett jönnöm,hogy nem! És nem az a fontos, hogy hogy nézünk ki.......
Mónika
19.,
Kedves Ildikó!
Rendkívüli élmény volt számomra a tegnapi nap és még egyszer nagyon köszönöm. Szinte érezhető volt,ahogy a kemény páncélom mögött, átmelegszik a szívem ami persze kívülről még nem sok jelét adta-adja. Bár amikor este elmentem a "szerelmemhez", talán most először voltam úgy nála-vele, hogy nem voltak elvárásaim és amit mondtam vagy tettem az a szívemből jött. Igyekszem vigyázni erre az érzésre, bár tudom, hogy rendkívüli tudatosság kell hozzá, hogy megfigyeljük magunkat és a régi sémák helyett már az új lemez játssza a dallamát. Köszönöm és további sok erőt kívánok, hogy még rengeteg Hozzád forduló embernek segíthess sokdimenziós, 360 fokban látó szemüveget a szemére (vagy a szívére:) tenned!
Timi
18.,
Drága Ildikó!
Szeretnék beszámolni neked, hogy mik történtek velem az állítás óta. Még a nyáron voltam kétszer, egyszer a vizsgák miatt, a teljesítménykényszeremre állítottunk, másodszor meg a szerelem témára. :) Nos kézzel fogható eredmény van. :) Még szeptemberben volt az egyik vizsgám, az utolsó vizsga a mérlegképes könyvelőn számvitel-elemzésből. Már sajna egyszer megbuktam. Most négyesre írtam meg. Aztán telt múlt az idő. Gondoltam, hogy még egyszer elmegyek hozzád az ősszel, biztos ami biztos állíttatok még én erre a tanulás-vizsgakérdésre. De aztán úgy hozta az élet, hogy nem volt rá időm. No de... Közeledtünk a vizsgaidőszakhoz. Előtte volt 2 héttel a mérlegképes szóbeli vizsgám. Aminek az eredménye egy 85%-os bizonyítvány 4-es eredménnyel. :) És eljött persze a vizsgaidőszak is. Szépen beosztottam, hogy a 7 hetes vizsgaidőszak, ami az ünnepek miatt csak 5 mert nem tartanak az ünnepek között vizsgákat. Se alatta. Szóval arra az 5 hétre próbáltam meg beosztani a maradék 9 vizsgámat. Szépen, ahogy azt kell, jól el akartam húzogatni. Eddig az volt a szokásom, mindent szépen beosztok, aztán vizsga előtti nap leadogatom.. A terveim szerint 3 vizsgám lett volna karácsony előtt, aztán vmiért beraktam még 2-t. Most. 2 hét alatt 5 vizsgák csináltam meg, és mind sikeres. És elég jó jegyekkel. Ja meg volt egy beszámolóm is, az is sikeres. A vizsgaidőszak úgy indult, hogy én folyamatosan bőgtem, hogy én nem akarok fél éven keresztül csak tanulni. Az első hét közepére meg még betegséget is produkáltam. Szóval még egyszer.. :D 2 hét alatt 5 vizsga, ebből egy szigorlat, szép jegyekkel, és még egy beszámoló. Nem volt még ilyen nyugodt karácsonyi készülődésem már két napja csak főzök. :D Olyan jó, és elégedett vok. Sőt igazán büszke is. :) Remélem ez így fog folytatódni 2014-ben is. A spontaneitáson lesz még mit csiszolnom.. :D A pár témában még nem tudok nyilatkozni. De biztos már tűkön ül a srác, hogy kirobbanjak a szobámból. De ennek is el fog jönni az ideje. :) Úgyhogy NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM!!!! :))))) Remélem jól vagy!! :) Áldott, Békés, Boldog Ünnepeket Kívánok! Üdv: Krisztina 17.,
Kedves Ildikó!
Nem is tudom mit is mondhatnék azon kívül, hogy sikerült napfényt varázsolnod a borongós őszbe, s hogy még vissza szeretnék menni hozzád/hozzátok! Tudom, hogy az egyik nagy hibám, hogy mindig van elképzelésem róla, hogy a dolgoknak, vagy nekem milyennek kellene lennie. Most mégis úgy érzem sikerült elvárások nélkül, bár egy kis félelemmel, izgalommal, s nem kevés kíváncsisággal belevágnom az 1. családállításomba. Az első megdöbbentő dolog az volt, hogy életem során a női nemmel mindig is nehezebben jöttem ki, valahogy fiúk között jobban "biztonságban" éreztem magam. (Biztos anya-lánya, "rendezetlen" kapcsolatból eredően, viszont apunál megnyugvást találtam) Itt viszont csupa nő között, ahol voltak szebbek, csinosabbak, intelligensebbek, erősebbek stb... mégis egyenrangúnak éreztem magam Nem éreztem negatív "méregetést" sem először, sem pedig állítások után hogy a másik "titkán" kérődzne, vagy kárörvendene. A családállításomban pl: éreztem édesanyámtól (Orsi) egyfajta elutasítás és rideg tekintetet, de nem azonosítottam Orsival a "negatív figurát", hanem el tudtam vonatkoztatni tőle, még ha az érzelem mentes, rideg tekintetektől annyira félek is. Megdöbbentő, hogy az az ember aki az egyik pillanatban a szakadék mélyén van és teljes átéléssel sírja ki az eddig el nem hullajtott könnyeit, a másikban pedig már mosolyog és viccelődik. S nem kevésbé még új embereket megismerni sem utolsó Annyi minden gondolat, érzés van még bennem tegnap óta, hogy leírni azt nem tudom.... Tudom az út vége még messze van, de tűnik már látok egy apró kis fényt az alagút végén. Azt hiszem jó irányba haladok, VÉGRE :) Remélem, nagyon remélem hogy így is van! De a legeslegjobb az egészben, hogy mialatt segítünk másoknak közben önmagunkat is gyógyítjuk! Szóval hálás vagyok, hogy rád találtam az interneten, s hogy megismerhettelek! S szeretnék mihamarabb újra elmenni hozzád Addig is minden jót kívánok! Szeretettel: Anikó 16.,
Kedves Ildikó!
Szeretném megköszönni a szombati napot! Nagyon-nagyon jól éreztem magam, annyi minden világossá vált.
Konkrétan, hogy még nagyon semmit nem sírattam el az életemben. De leginkább azt nem, hogy a szüleim elváltak és apa, ahogy szombaton is történt elfordult tőlem, tőlünk. Rég bőgtem ennyit mint aznap.
Most már azért kezd összeállni a kép. Bár azt nagyon sajnálom, hogy a "végkifejlet" elmaradt :-) De nem tudtam még a szemébe se nézni, hiába tett meg mindenki mindent.
Jelentem, a videot amit ajánlottál megnéztem,a betegségeimtől elbúcsúztam. A könyvet pedig megrendeltem.
Ha elolvastam akkor utána szeretnék majd még egy állításon részt venni és amennyire csak tudom helyére tenni a dolgokat.
Még egyszer nagyon köszönöm!
Végh Mónika
15.,
Kedves Ildi,
azon gondolkodtam azért is járok állításokra, hogy több időt legyek Veled. Nagyon jó, hogy egyéni mellett ilyet is csinálsz. Ha az ember teljes napokat is lehet a segítőjével, hamarabb és mélyebben kialakulhat az a bizalmi kapcsolat, ( mert hát enélkül nem megy) ami előreviszi a terápiát. Az én merev egyéniségemmel nem is tudom mi lett volna enélkül. Köszönöm. Üdv: V.Kata14.,
Szia Idil!
Képzeld, ma délután basszus-élményben volt részem.
Gondoltam, megosztom Veled is. :)
Nem tudom, emlékszel-e, hogy a legutolsó állításomban volt egy oldás is, ami a dédipapám és a dédimamám között történt. Róluk mondtam, hogy nagyon rosszul éltek egymással, még külön temetőben, külön településen is vannak eltemetve. A dédipapa 63 éve, a dédimama 35 éve halt meg. Erre néztünk rá az állítás végén, és mondtad, hogy történt egy oldás is.
Erre ma azt meséli az anyukám, hogy a nagybátyja - aki 91 éves - nemrégiben elhatározta, hogy hazahozatja a dédimama hamvait, és eltemetteti a dédipapához. És ez a történet pár hete vált valóra.
Szóval több évtizeddel a haláluk után most újra ,,összejöttek,,. :)
Egyszerűen hihetetlen. :)
Basszus! :)))
Millpussz:
Orsi
13.,
Sokat töprengek a múlt szombati eseményeken, és ahogy időben távolodom tőle, egyre szürreálisabbnak tűnik az élmény. Abszolúte a szó pozitív értelmében. Ahogy visszagondolok rá, átborzongat a felismerés, hogy sírva borultam idegen emberek nyakába, befeküdtem álló emberek lábai közé, máskor csak simán sétálgattam le és föl, vagy éppen hosszú percekig kutattam emberek tekintetét . Hogyan jött ez? Miért? Nincs magyarázat, illetve ami van, azt nehezen fogadom be. Értetlenül állok előtte, pedig ezt a megmagyarázhatatlant kerestem eddig. Olyan álomszerűnek tűnik az egész nap. Lányok, asszonyok bármiféle szó nélkül spontán sírásba kezdenek ahogy felszólítják őket, és közben valahogy meg sem lepődök a dolgon. Annyira szeretetteljesnek és természetesnek tűnt ez a közeg, hogy erre az egy napra kívül maradt a való világ a magunk alkotta társadalmi és erkölcsi béklyóival együtt,és egy teljesen már törvényszerűség volt érvényben akkor és ott. Figyeltem magamon, mikor tudatos a mozdulatom, mikor nem. Mikor keverem bele a tudatomat és mikor nem. Képes vagyok-e teljesen átadni magam. Valószínűleg voltak pillanatok amikor teljesen átadtam maga, mert meglepődtem magamon hogy mit művelek, de biztosan voltak tudatos mozdulataim is. Jó lenne tudni, mikor ?játszottam túl? magam,ha ugyan ennek így van jelentősége, hisz működött, úgy ahogy volt.
Feltöltődve érkeztem haza és most azon is filózok, hogyan őrizzem meg a hétköznapokban ezt a töltöttséget. Nem lesz könnyű. Nagy töltetet kaptam pozitiv életszemléletből, de nagyon törékenynek érzem. Erőt és magabiztosságot adott a nap, de úgy érzem, ez az eltelt egy hét alatt már vesztett ragyogásából. Figyelem magam és a környezetem, igyekszem emlékezetemben pontosan rögzíteni azt az emelkedett állapotot amiben ott voltam és a hétköznapi rohanásban időnként ellenőrizni magam, hogy mennyivel vagyok alatta. És sikerül erőt meríteni belőle!
Anyámmal való első találkozásom pozitív volt, mintha egy picit másképp láttam volna őt mint eddig. Magabiztosabban viselkedtem előtte, mintha megérteném hogy miért olyan velem amilyen, illetve nem várok tőle többet vagy mást mint amit adni tud. A második alkalommal már éreztem a hangomon, hogy picit fátyolosabb, de szerencsére ő nem viselkedett másképp. Nem tudom, hogy az állításon te mondtad-e, vagy csak úgy jött belőled a dicséret, de nagyon jól esett mikor azt mondtad hogy "biztos jó férj és apa vagy!" Talán még életemben nem kaptam ekkora elismerést. Nonszensz, mert a családom körében még nem is láthattál. Vagy csak ennyire kapaszkodom a jó szóba? Majd kiderül.
Amint hazajöttem, a kétéves kislányommal kezdtem el játszani. Immár megerősítve abban, hogy az ő nevelésében jó úton haladok. Egyik pillanatban lefeküdtem az ágyára és figyeltem a mozdulatait. Az jutott eszembe, hogy az ilyen kis cseppségek tudata mennyire érintetlen még és milyen jó lenne érezni az ő intuícióit, akár egy állítás keretében. Aztán valahonnan előhúzott egy plüss szívet és a mellkasomra tette. Elérzékenyültem és szorosan magamhoz öleltem, ő is átfonta csepp kezével a nyakamat. Mélyen a szemébe néztem és éreztem, hogy tudja milyen jelentősége volt ennek a napnak az ő számára is.
Köszönöm neked ezt az élményt, és bízom benne, hogy még találkozunk. Miklós
12.,
Nagyon köszönöm a tegnapi napot neked és azoknak az embereknek, akik részt vettek az állításokban. Rendkívüli élmény volt másoknak is segíteni és óráról órára megtapasztalni, mennyire"összegubancolódik" a csoport, egymással. Sajnálom, hogy az utolsó órákat nem tölthettem veletek, de így is sokat jelentett számomra ez a nap. Szeretettel! Eszter 11.,
Van egy örömhírem: kislányom, Júlia már nem dadog!!!
10.,
"...5éve próbálkoztunk, nem érkezett a baba, ezért megkerestem Ildikót egy barátnőm tanácsára. Egyszer voltam egyéniben, majd csoportos családállításon, ami után Ildi odanyújtotta nekem a kezét, h gratulálok, kismama leszel még az idén. Magam sem tudtam, mit higgyek... 6 hónap múlva megfogant a magzatom..."Lívi
9.,
Szia! Most tértem igazán magamhoz, nagyon belenyúltunk a lelkem mélyébe, ma nyugtáztam, hogy felnőtt vagyok, anya...
Utánad elmentem a gyerek cipőboltba, ahol szoktam vásárolni, és messziről kiabált az a klumpa amit a kutya szétrágott Lucácskámnak, pedig két hete azt mondta a tulajdonos, nem is volt ez a fazon ebben az évben,mert tavalyi modell. Egy pár volt pont abban a méretben, amiben nekem kellett, hármat találtak raktáron mondta a tulaj fia, és ez az egy maradt. Véletlen ugye? Luca nagyon boldog volt, amikor meglátta. Azt kérdezte, hogy ki az az Ildi, akinek elmondtad a bajomat, "szeretném megismerni anya". Fura volt neki első este, hogy együtt guggoltunk le, zavarban volt, nézett minden felé. Kért pelust, ő volt a kisbaba. Másnap kétszer kakilt be, este viszont leguggoltunk és gyönyörűen nyomta a bugyiba, volt rajta stressz, de nagyon minimálisat éreztem ( közben érezve őt, magamat láttam, ahogy álmomban bekakilok) ezt megbeszéltem belső gyermekemmel,ideje túllépni, és megbocsátani magunknak majd szeretettel átöleltem. Szóba került este a pocaklakóm, a kis tesó, - a szeme könnybe lábadt... Magamhoz öleltem, és mondtam neki, hogy mindig te maradsz anya kis Lucája, nagyon szeretlek. Ma egyáltalán nem kakilt be, ingerek voltak, de megszűnt a 15 bugyi mosás naponta. Luca kijelölte, hogy este guggoljunk a kanapé mellé, s úgy tűnik ez elég. Sokat mondom gondolatban Lucának,hogy látlak, és szeretettel nevellek, mert úgy érzem a szorongás egyik összetevője a figyelem hiány is. Komplett volt a dolog,de olyan jól megoldódik. A hisztit pedig úgy kezelem, hogy azt mondom: Luca, nagyon szeret anya,de ezt nem engedhetem meg. Ettől többnyire abba hagyja. Szóval sokkal nyugodtabb lett itthon a helyzet, és szabira mehet mehet a mosógép is (-: Köszönjük! Puszi: Anita 8.,
Oly sokszor próbáltam már megfogalmazni mit is jelent(ett) számomra a Veled való találkozás és a terápia, eszembe jutottak nagyon magasztos szavak, barokkos körmondatok, de rájöttem, nagyon egyszerűen ki tudom fejezni mit érzek: mérhetetlen hálát és köszönetet.
Találkozásunk első percétől fogva éreztük a közös hullámhosszt, ami megalapozta a sikeres közös munkát. Nem tudom eléggé megköszönni azt a rengeteg odafigyelést, erőt, és legfőképpen hitet, amit kaptam Tőled az elmúlt másfél év során. Te voltál az egyetlen, aki hitt a sikerben, hitt bennem. Voltak napok, amikor már-már feladtam, nem hittem, hogy sikerülhet megoldani azt a mélyen, nagyon beágyazódott problémát, amivel több, mint 15 évig éltem együtt, de Veled sikerült. Megmentettél. Ill. átmentettél a normális, egészséges életbe ? ahogy egyszer fogalmaztál.
Végre elkezdtem élni a saját életemet, a legjobb úton járok, hogy teljesen önmagam legyek. Nem véletlen, hogy már a gyógyulás időszakában találkoztam egy fiatalemberrel, akivel nagy szerelemben élünk. A terápiának köszönhetően le tudtam győzni, dönteni a kőkemény védekező mechanizmusom, ami eddig gátolta, hogy normális, felnőtt párkapcsolatot alakítsak ki. Számomra ez maga a csoda, hosszú-hosszú évekig biztos voltam abban, hogy nekem ez nem adatik meg. De igen, mert (én is) megérdemlem.
Természetesen továbbra is szeretnék menni csoportos állításra, minden alkalom egy megismételhetetlen élmény, rengeteget kap az ember más állításából is.
Még egyszer KÖSZÖNÖK MINDENT, elmondhatatlanul remek érzés, hogy jól érzem magam a bőrömben, hogy hiszek önmagamban és vállalom magam, úgy ahogy vagyok.
Puszi,
D
7., Egy interneten olvasott cikk keltette fel az érdeklődésemet a Hellinger terápia iránt, ezelőtt 5 évvel. Akkor már számos pszichológiai és ezoterikus könyv olvasásán voltam túl. Érdekelt a családfelállítás módszere, ezért rögtön elolvastam egy viszonylag közérthető könyvet róla. Amikor végre rászántam magam egy családfelállításra az élmény fantasztikus volt. Nagyon különleges történetek ?elevenedtek? meg a szemem előtt. A leginkább az volt érdekes, hogy a résztvevők nagyon őszinték és nyitottak voltak, a legrejtettebb titkukat hozták el azzal a céllal, hogy életüket végre a helyes mederbe tereljék, változtassanak az életükön. Amikor azt gondoljuk, hogy valami nincs rendben az életünkkel, próbálkozunk sok mindennel, amelyek nem hoznak hosszú távú megoldást. Ekkor jön a családfelállítás. Rámutat valami olyan dologra, amit újra egyensúlyba kell hozni. Ildivel régi ismerősök voltunk. Családállítás során találkoztunk újra. Nagyon tetszett az alázatos hozzáállása és az a békés légkör, amit megteremt minden alkalommal. Amikor elmegyek hozzá, a külvilág megszűnik, nincs zavaró körülmény. Ez a közös munka lassan 1 éve tart. Az állításokon, ill. a közös munka során világos volt számomra, hogy édesapámmal való viszonyomat rendeznem kell. A legutolsó állításnak ez volt a témája. Két héttel ezután levelet kaptam apukámtól, ami a névnapomon érkezett. 8 éve nem beszéltem vele. Esélyt és lehetőséget kaptam arra, hogy változtassak a kapcsolatunkon. Ezen vagyok most éppen. Nagyon működik ez a módszer, próbáljátok ki! üdvözlettel: Mariann
6.,
Engedd meg hogy rövid levelemmel zavarjalak. Egyrészt küldöm ezúton a saját címemet, ahol várjuk Eszterrel a leveleidet. Másrészt és ez a nagyon fontos, szeretném ezúton is kifejezni azt a mérhetetlen hálát és köszönetet, melyet érzek amióta Nálad voltam. Bizonyára nincs is értelme eltitkolnom, hogy elég szkeptikusan érkeztem, bár nagyon kiéhezve a segítségre, mert hiába minden nem tudtam magamon segíteni. Iszonyatos erők, érzések és energiák szabadultak fel bennem, belőlem, és a mai napig a hideg ráz ha eszembe jut, az ott eltőltőtt idő. Ez a világ kicsit messzebb állt tőlem, de úgy érzem most már biztosan jó helyre mentem. Az én szakmám is az empátiára és tudásra épül, de elmondhatom Neked, hogy bár 22 éve dolgozom az egészségügyben, ennyi szeretetet ennyi erőt nem tapasztaltam sehol. A problémámat a súlyommal bizonyára nem egy hét alatt fogom megoldani, de bátran mondom, hogy azóta (és bár volt konfliktus helyzet) egyszer sem csoki evéssel oldottam meg. Az egész ételekhez való viszonyom más lett, végre akkor eszem ha éhes vagyok, és addig amíg kellemesen jól nem laktam.Nincs habzsolás, nincs kényszeres rágcsálás. Köszönet Neked!
5., Kedves Ildi! Kétszer voltam eddig Nálad személyes terápián és kétszer volt családállításom. Első alkalommal, élni sem volt már kedvem, teljesen elvesztem saját útvesztőimben. Van egy 5 éves autista kislányom, és nagyon borúsan láttam jelenlétét az életünkben,nehéz múltam volt és, azt éreztem nehéz jövőm leszEbben a két végletben tudtam csak gondolkodni.Ami nem adott sok biztatást arra,hogy érdemes élni. Férjemmel pedig hallgattunk jó nagyokat egymás mellett élve, mert kényelmesebb volt, azt gondolom mind a kettőnk számára. Először csak azt láttam tv, internet és az autóján kívül nem szerepel más az igénytárába. Kényelmesebb volt ezt hinnem, ma már tudom. Annyira tudott hozzám közel kerülni, amennyire én engedtem. Annyira tud szeretni, amennyire én engedem, annyira és annyiszor tudja kifejezni ahányszor én hagyom..... És amikor ezek a próbálkozások kudarcba fulladnak, akkor marad a tv, internet...... Annyira szerettem volna érezni LiIli mit érez?miért kaptuk ezt?Szerettem volna elfogadni az autizmust Lilivel együtt,de nem ment. Másnak ez lehet, hogy természetes,de nekem nem ment.Falakat láttam, ablakok nélkül. Az első terápiás alkalom után, már nem akartam meghallni, derengett valami a könnyebb és boldogabb élet lehetőségéről, de képtelen voltam még látni, de az érzés ami azt sugallta,ne add fel!!!! van egy másik út amiről álmodtál egykor, Létezik..... ez az érzés elég erőt adott az állítás napjáig. Leírhatatlanul gyönyörű élmény volt,és fájdalmas is egyben. De valóra vált,hogy megismerhettem Lili érzéseit,magyarázatait a miértekre, férjem viszonyulásait a helyzetekre, a már meglévő kialakult hanyatló helyzetekre, édesanyám segítő szeretetét , amit nem is érzetem életem során, hogy jelen van bennem. Minden ez irányú álmom valóra vált,az állítással. Ne félj, cselekedj olvasó,mert megéri. És nincs olyan ember a földön akinek nincsenek problémái, és ítéletet mondhatna gondajid felet. Győzd le a "mások mit szólnak majd hozzá" hangot, mert megéri. Férjem nem volt jelen az állításon, a témát sem tudta amin dolgoztunk. A következő dolgok történtek, fürdettem a gyerekeket és kivette egyik gyermekünket a kádból segítve ezzel nekem. Fel is öltöztette,sőt Lilit felvitte altatni, minden féle kérés nélkül. Másnap segített a házimunkába, nem szólt a tv egész nap és velünk volt. Áltam s bámultam leginkább. Ez többszörösen megismétlődött, folytatódott,folytatódik. Én teljesen elfogadtam Lilit úgy ahogy van, képes vagyok észre venni Lili egészséges menyílvánulásait, és örülni a jelen adta pillant történéseinek, megértettem Élni csak Most lehet,Itt és Most a Jelenben. Fogoly voltam a saját börtönömben, a múlt és a jövő rácsai között.Lili dühkitörései csillapodtak nem is nagyon vannak már, van kapcsolatunk egymással,szépen fejlődik. A második terápia és álítás után, ami arról szólt, hogyan találjam meg magam az életben (munka, mint nő, mint anya...) Az azt hozta nagy vonalakban, hogy férjem közelében (ahol már szerintem nem voltak érzések) ha őt látom,elindul az a különös érzés, ami az első randi után szokott, a legelső randi amit átéltem kb. 8.-as lehettem ( jó mélyen benned is ott van, és ha behunyod a szemed egy pillanatra, akkor talán meg is mutatja magát) kialakult a feltétel nélküli szeretet áramlása, amiben minden érzés benne foglaltaik. Meiután magam is tanulmányoztam az alterntív gyógyászatot, de nem találtam az eddig tanultakban magam, most megtaláltam azt ami én vagyok, ami általam teszi azzá azt a tevékenységet technikát,ami életem munkája-hivatása,és hobbija lesz.Ezekkel az érsekkel,válunk kiváló "dolgozóvá", hiszen szerelem a munka is amit művelünk,ha megtaláljuk. Látom az utam világosan, a lehetőségeket amelyek reménnyel töltik meg a szívem, egyben hálával és szeretettel, valamint köszönettel Istenek az engem támogató angyaloknak, Ildinek és Katink akik létre hozták a mező kínálta megoldásokat, és nem utolsó sorban magamnak a bátorságomért és a résztvevők segítségéért.Ennél sokkal több történt, úgy érzem mint amit le tudtam ide írni. Hiszen lényegét tekintve egy témával mentem és mennyi minden más is megoldódott. Ide nem kell bérlet! ((:: Isten veled,ne feledd!!!!! Köszönöm Ildi!!!!Köszönöm!!!!!
4., Kedves Ildikó! Nem egyszerű nem beszelni a történtekről, mert hatalmas élmény volt, de értem, hogy miért fontos a hallgatás... Ennek ellenére azért naponta legalább 100-szor jut eszembe a szombati nap 1-1 részlete, néha csak úgy mosolygok magamban, a barátaim meg nem értik, mi van velem Ráadásul almomban is megjelent 1-1 jelenet? Van egy jó barátom, aki most hasonló cipőben jár, mint amilyenben én 1-2 héttel ezelőtt, és magamon is csodálkozom, hogy miket mondok neki :) Úgy érzem, hogy a beszélgetéseink azért is jók, mert próbálok neki segíteni, másrészt meg magamat erősítem meg abban, amivel szombaton szembesültem, és ennek nagyon örülök! Szerintem neki is jót tenne az állítás, de egyelőre szkeptikus (ez mintha ismerős lenne nekem :-), én meg nem akarom erőltetni. Idővel biztos rájön majd, mit kell tennie. Mindenesetre vele, vagy nélküle, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan találkozunk! Addig is ölellek! Szeretettel,
3., Sziasztok, 25 éves orvos vagyok. Ildihez 2009 tavaszán fordultam először. Pszichológust kerestem akkoriban. Úgy éreztem, elvesztem, kezdett félresiklani az életem. Akkor volt négy éve, hogy elvesztettem édesanyám, amit addig a napig sem tudtam feldolgozni. Nagyon nehéz volt olyan fiatalon szembesülni a halállal. Azt éreztem kuszák a gondolataim, ingerlékeny voltam, türelmetlen, nem figyeltem másokra. Minden érzelmet próbáltam kitörölni mélységében az életemből. Úgy gondoltam egyszer már fájt, köszsönöm, elég. A többiekkel meg történjen bármi, én már átéltem, ők is legyenek csak erősek, és lépjen tovább mindneki a maga problémájával. Na mondhatom, szép orvosi atitűd az ilyen. Egy nagyon jó barátnőm azt mondta,ad két hatalmas pofont, és ébredjek fel végre, illetve , hogy keressünk egy szakembert, mielőtt késő lenne. Na így jutottam Ildihez. Azt gondolom, pontosan nem tudtam volna megfogalmazni az érzelmeimet, azt, hogy mi bánt. Így a verbális kommunikáció nem vitt volna előrébb minket. Nagy segítség volt, hogy nem kellett semmit verbalizálni. Olyan technikákat alkalmaztunk, melyek szavak nélkül is a felszínre hozták a legmélyebben megbújó dolgokat is. Volt valami, amiről egyébként sem beszéltem volna senkinek. Na Ildi pont erre tapintott rá szinte azonnal. Elkezdtünk ezzel a témakörrel foglalkozni, kibontogatni, megoldani. Csodálatosak azok a technikák, melyek segítségével kibontakozhat a tudatalattink, és dolgozhatunk vele. Egy-két találkozás Ildivel megváltoztatta az éleemet. Egyszerűen azért, mert csodálatos technikákat használ. Nem beszéltet a negatív érzésekről, ezzel elkerülhetjük azt, hogy a segítség keresése, ?várása? közben is abban a negatív energiamezőben legyünk, mint egyébként a mindennapjainkban. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem beszélünk, hiszen van amikor muszáj ?kiönteni a lelkünket?, hanem nem állunk meg ennél a pontnál, továbbmegyünk. Megkeressük valahogy a tudattalanunkban a problémák gyökereit, azokkal dolgozunk. Ezzel sokkal intenzívebbek, effektívebbek tudunk lenni saját magunkkal. Az első alkalom után érezte a környezetem, hogy valamiféle változáson megyek kersztül. Természetesen én is ezt éreztem nagyon is intenzíven. Újra kezdtek felébredni a szunnyadó érzéseim, újra képes voltam empatikusnak lenni, újra tudtam, szeretni az életet. Valamiféle egészségromboló, önpusztító folyamat szakadt meg akkor. Olyan felszabadultnak éreztem magam, mint már rég, talán gyerekkoromban. A barátaim, a családtagok sokkal jobban megnyíltak nekem, mint azelőtt. Így jobban megértettem bizonyos folyamatokat, amik körülöttem történtek. Az én változásom hatással volt rájuk is. Kétszer ellátogattam Hellingeres családállításra is. Amit ott tapasztaltam, lenyűgöző volt. A legmélyebb érzések elevenednek fel előttünk. Láthatóvá válik a legbensőnk. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen lecsupaszodunk a többi ott lévő ember előtt, és sérthetővé válunk. Annyit jelent, hogy valamennyire mindenki lecsupaszodik, és mindenki a saját meztelenségére tud figyelni. A saját lelkének megelevenedésére a ?színpadon?. Szinte kézzel foghatóan gyógyíthatjuk a lelkünket a családállítás során. Fantasztikus ez a technika. Fantasztikus amint a legbensőnk felé tudunk fordulni, hogy meghallhatjuk azt a besnő hangot, ami tudja mi fáj, ami tudja hol, fáj. Így valóban segíteni tudunk magunknak, segíteni tudunk a többieknek. Én konkrétan azt tapasztaltam, hogy olyan érzéseim elevenednek meg előttem, amikről senki de senki nem tud. Teljes egészében csak én értehettem ezeket, de mindenkire hatással voltak. Olyan volt, mintha saját magamat láthattam volna kívülről, mint egy lórugásszerű ébresztő. Hozzám szólt a tudattalanom, hogy hahó, ez így nem mehet tovább, és csakis a te kezedben van a megoldás kulcsa. Viszont az út, ami a zárhoz vezet, az is megjelent az állításon eltőtem. Innentől tényleg csak rajtam állt a változtatás kérdése.Maga a csoda volt az egész, nehéz leírni, úgy hogy valóban hiteles maradhassak. Ki kell próbálni. Ezzel veszíteni nem lehet. Nem szeretnék negédes lenni, így nem tömjénezem tovább azt, ami történt, ami azóta is történik. Eyszerűen annyi, hogy ami jó, az jó. Ezek a technikák jók. Kicsi gyerek kortól idős korig. Egészen biztos vagyok abban, hogy a krónikus betegellátás kapcsán a munkám során is alkalmazni szeretnék hasonló technikákat, hiszen a lélekkel együtt a test is gyógyul. Ezt a kettőt soha nem szabad élesen különválasztani egymástól. Amikor azt érzem, valami megoldandóm van, biztos, hogy ezekkel a technikákkal ?Ildi segítségével-szeretnék továbbra is a dolgok mélyére nézni, mert remekül működik. Éva
2., Kedves Ildi! Pár alkalommal jártam csak nálatok, nem is én voltam terítéken, csak asszisztáltam, ill. asszisztálhattam. Mondhatjuk, hogy inkább csak kíváncsi voltam. Hihetetlen érzéseket váltottak ki belőlem az ott zajló dolgok és a mások közötti történéseket is teljesen jól átéltem, valamiféle érzelem-esszenciaként, teljesen tiszta érzelmeket éreztem. Számomra egészen bizonyos, hogy létezik az emberek között energiaáramlás. Nem kerestem megoldást, de a fenti élmények által talán megértettem valamit, ami hozzásegített, hogy megtegyek egy nagy lépést az életemben. Puszi és sok sikert!
1., Ildi, Történnek velem a dolgok... A férjem teljesen meg van változva. hihetetlen. aktiv ,rendez mindenkit ,nemet mond , nem alszik egész nap . tesz vesz .... csak kapkodom a fejem h mi történik. Bevállaltam egy nagy munkát amiért nem kérek pénzt . jótékonykodom vagy társadalmi munka mindegy minek nevezzük ------- ennek a munkának a kapcsán összehozott az élet egy számomra fontos emberrel akit 25 éve ismerek és fogalmam sem volt h ő áll e mögött. Elmentem a héten egy kártyavetőhöz. 90 %ban azokat mondta----- persze átvitt értelemben---- amiket te de én értettem . azt mondta tanulnom kell még egy nagy tanulás előttem van...... netán Hellinger ????amúgy """"veled tartok mert életem végéig tanulni fogok. meg ami a legfantasztikusabb azt mondta hogy aug.-ban a személyiségem teljesen megváltozott.!!!!!!!! hát akkor kezdtem el járni hozzád meg a családállitásra. hát dióhéjban ennyi ! puszi. Judit |